Túra
 · Schneeberg-Rax talpon...
 · Kalandparkolás a Bakonyban
 


Schneeberg-Rax talpon talpaló túra 2011. szeptember 23-25.


Előre bocsátom, ez egy szubjektív beszámoló, a saját szemszögemből nézve, nem is próbáltam objektív lenni.

A pénteki napon induló túra első állomásaként megemlíteném a Sörapu által felfedezett Leeb borospincét Windenben, ahol újfent megízlelhettük a Merlot-t és jókedvűen megvacsoráztunk. Kb. 9 órakor érkeztünk a szálláshelyünkre, bizonyos Gasthof Schmirl-be Puchbergen, ahol a korai időpont ellenére az épület már teljes sötétségbe borult. Itt egy 20 szobás vendégfogadót, az alsó szinten étteremmel kell elképzelni. A tulaj 2 perc múlva le is szaladt, és elszállásolt minket 3 szobában. A folyosón a becsekkolás alkalmával egy kicsit zajongtunk, amit a szemben lévő szobából alsónadrágban kirohanó grizzly medve nagyságú osztrák nyugdíjas ordítva kifogásolt, gyorsan elnézést kértem, és lehalkítottunk a hangerőt. Ennek ellenére a reggelinél már be voltunk köpve a személyzetnek, az "éjszakai" tűrhetetlen viselkedésünk miatt. Na mindegy, irány a Schneeberg! A szállás visszaigazolásakor a tulajdonos felhívta a figyelmemet, hogy amennyiben a szalamander vasúttal kívánunk utazni, foglaljuk interneten, mert nincs hely. Ezt nem vettük komolyan. Útitársunk Zoli azonban a reggelinél ezt az infót megerősítette, így elhatároztuk, hogy először elmegyünk foglalni. Így is volt, reggel 10-kor már csak a 17,30-as völgymenetre kaptunk helyet, meg is vettük, 20 euró per koponya áron. Elindultunk Losenheimbe, ahol a sílifttel felvonóztunk egy pár száz métert, majd megindultunk felfelé. Hát a táj, tényleg nagyon szép volt, de bizony be kell vallani, rohadt fárasztó a felfelé mászás, erre mondják, hogy nem szokta a cigány a szántást, az első szakaszon majd kiköptem a tüdőmet. Sörapu meg Laca nyomták felfelé ezerrel, Monáék a középmezőnyben, én BendiX-el hátul kullogtam. Fogalmam nincs hány méteren, asszem 1500 körül megpihentünk, itt a fiúk magukba töltötték a folyékony üzemanyagot, én azt se mertem kérni, mert így is szakadt a hátamon az izzadság az erőlködéstől.
Azért valahogy sikerült feltámolyogni a Fischer Hüttéhez, ahol megebédeltünk, a kaja felejthető. Onnan a csapat két részre oszlott, egyik fele felfelé mászott valamilyen antennák megcsodálására, lustábbik fele (köztük én is) lefelé poroszkált a következő hüttéhez. Itt is megálltunk. Iszonyat tömeg, sorban állás az italokért. Továbbhaladtunk a szalamandervasút felső állomásához, ekkor már úgy lehűlt az idő, hogy elérkezettnek láttam az időt egy kis pálesz kunyerálásához. Hát nem bevedelték addigra az összeset! Megcsodáltuk még a Sissi meggyilkolásának emlékére állított kis kápolnát, és beültünk a hüttébe iszogatni, amíg nem jön a vasút. A szalamander vagon kb. 20 percet késett, amit nem volt kellemes kivárni, mert volt vagy 8 fok. Na most ez a járgány olyan szinten van telezsúfolva, hogy alig bírták az embereket elhelyezni, pedig csak annyi jegyet adnak el ahány hely van. Én egész végig kicsavarodva ültem, mert egy 90 kilós anyuka ült mellettem egy kisgyerekkel az ölében, aki az egész út alatt össze-vissza rugdalta a körülötte levőket. Az ülések olyan szűkek, hogy az emberek nem férnek el rajta. Minden második embernek az ölében kisgyerek volt, akik persze ficánkoltak, az egyik konkrétan végigüvöltötte az 1 órás utat,néha beleugorván a szomszéd nagymamakorú hölgy ölébe. És ez 20 euróba került fejenként, csak völgymenetben. Lacáék kiszámolták, hogy a két szerelvény férőhelyei alapján majdnem 5000 ?-ért jött le a hegyről , ez az egész vircsaft egy szabadrablás. Senkinek nem ajánlom.

Vasárnap a Raxot vettük célba, itt is két csapatra oszlottunk, egyik csapat amiben végül csak Sörapu maradt, mászással a másik csapattal sílifttel kívánta megközelíteni a hegytetőt. Mi, a síliftesek több mint egy órát vártunk arra, hogy egyáltalán beszállhassunk a liftbe, annyian voltak. Fenn elporoszkáltunk az Ottohaus-ig, ott iszogattunk , majd mivel siettünk haza Pestre, Lacáék még megmásztak egy meredek sziklát, megnéztünk egy alpesi kertet és mentünk hazafelé.

Sörapu reméljük megírja az ő (sportosabb) élményeit is ugyanerről a túráról.

Csősz




Valkat Soft - talponsielok.org © 2011-2013